KÖTET 5  
AZ  EMBER  KIENGESZTELÉSE  ISTENNEL

 TANULMÁNY 10

A JÓZANSÁG SZELLEME

AZ ISTEN SZELLEME AZ Ő NÉPÉBEN KIIRTJA A FÉLELEM SZELLEMÉT. — AZ EMBERISÉG ÁLTALÁBAN NEM JÓZAN SEM ÉRTEL­MILEG SEM TESTILEG. — MILYEN ÉRTELEMBEN NEVEZHETŐ A SZENT SZELLEM JÓZANSÁG SZELLEMÉNEK. — A MUNKÁK, ME­LYEK AZ EREDMÉNYT ADJÁK. — A JÓZAN ELME SZELLEMÉNEK BIZONYITÉKAI.

„Mert nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." — II Tim. 1:7.

A NYELV minden törvénye szerint a félelem szelleme itt ellentétbe van állítva a másik szellemmel. Ha a szeretet, erő, hatalom, józanság szelleme személy, vagy három személy, ésszerüleg a félelem szelleme egy másik személy. Az ilyen érvelés csalékonysága annyira világos, hogy semmi több nem kell bizonyítására, mint képtelenségének puszta leszögezése.

Amily arányban az Úr népe megtelik az ő szent szellemével vagy befolyásával és jobban és jobban kiterjed általa és meggazdagodik, annál kevésbé lesz benne a félelem szelleme. A félelem szelleme a keresztyén emberben a kételkedés szelleme és a hit hiányát, a szent szellem hiányát jelzi. A félelem szelleme bő forrása a gonosznak szellemi dolgokban, a keresztyén növekedés minden vonásában, egyénileg ugy, mint az Egyházban; és szorosan kapcsolatban áll a fizikai gyöngeséggel és képtelenségekkel. Az Isten gyermeke, aki telve van szent szellemmel, óriásnak tekinthető összehasonlítva a maga természeti énjével, mert félelmei elcsitultak, szíve megerősödött, hite gyökeret és alapot vert s lelke szilárdan és biztosan meg van horgonyozva a fátyolon belül. Igy meg van óva attól, hogy a pusztulás szikláihoz vettessék, mikor a nyomoruság viharos szelei uralkodnak. A szent szellem így erő azoknak, akik bírják, amely tény gyakran okozott csodálkozást ellenségeiknek.

[250] Nem azt mondjuk, hogy a Krisztus Evangéliuma az erős lelküek és erős testüek mellett áll, hogy akik az övéi, azok erősek; ép ellenkezőleg, azt tartjuk, ami tény, s amit ugy a tapasztalat, mint az Irás bizonyit, hogy a Krisztus Evangéliuma rendesen a gyöngébbeket veszi föl, akik érzik a maguk gyöngeségét, s akik jobban megértik, mint az erősebbek, hogy segitségre vannak szorulva. Mégis olyan nagy a szent szellem átalakító befolyása azokra, akik elfogadják, hogy gyöngeségükben erősekké lesznek. E világ gyöngéi hatalmasakká tétettek az Isten által (az Isten szelleme, ereje által) legyőzvén a tévelygés és bün erősségeit s az által, hogy egy jó harcot vivtak ki, mint jó katonái az Úrnak Jézus Krisztusnak, nagyobb csodálkozására azoknak, akik természet szerint fölöttük állottak. — 1 Korinthusbeliek 1:27; 2 Korinthusbeliek 10:4; 2 Timotheus 2:3, 4.

Ez igaz volt a multban, mikor a világ kicsinyei elfogadták a Krisztus ügyét s szilárdak voltak életük végéig, mint vértanuk, elszenvedvén rendithetetlenül próbákat és nehézségeket, melyek előtt a világ legnagyobbjai remegtek. És ugyanez igaz még mindig ugyanazon osztályról, mert bár az üldözés részletvonásai nagyon megváltoztak, mindazonáltal még mindig szükséges „eltürni a nehézségeket, mint jó katonáknak" s „életünket adni barátainkért"; s a világ kicsinyei, akik semmik, akiket az Isten kiválasztott, még min­dig megzavarják a világ bölcsességét és hatalmát. — 1 Kor. 1:27, 28.

Az Istennek ez a szelleme bennünk nemcsak erő­nek, hanem szeretetnek is szelleme, mondja az apostol. Az itt emlitett szeretet nem az a természetes szeretet, melyet bizonyos mértékben az egész emberiségben, sőt az állati teremtményekben is feltalálunk — mely nagy mértékben az önzés szelleme. Azokban, akik a szeretet szent szellemét kapják, ez a természetes szeretet megerősödik, kitágul, elmélyül s jobban és jobban elveszti önzo jellemét s nemes, önfeláldozó szeretetté válik, mely nem az önzésen, hanem az igazságosság, igazság, jóság elvein s általában az Isten [251] szellemének, szándékának birtokán épül föl. Es a szeretet ezen szellemének folytatódnia, növekednie, jobban s jobban bővelkednie kell, mig az, ami tökéletes, eljön és ami rész szerinti, eltöröltetik. — 1 Kor. 13:10.

Nincs csodálatosabb kijelentése a szent szellemnek az Úr népében, mint az, melyet az apostol szövegünkben igy jelöl meg: „a józanság szelleme." Az Úr népe természet szerint, nem józanabb, mint a világ népe Ép ellenkezőleg. Mint már láttuk, az Evangélium hajlama az, hogy a tökéletlenebbet vonzza; akik fölismerik a maguk tehetetlenségét és azt, hogy szükségük van kegyelemre, erőre onnan felülről; inkább, mintsem azokat befolyásolja, akik erősebb és józanabb elméjüek, — akik, összehasonlitva magukat másokkal, önelégült, önigazságos szellemmel vagy elmével rendelkeznek.

De valahányszor az Igazságot jó és becsületes szivbe fogadjuk be, az meghozza a maga törvényszerü gyümölcsét; és az Úr népe részesül az ő szent szellemében természet szerint akár gyönge, akár erős lett legven az, emellett megnyeri a „józanság szellemét is"; —itéletük világosabb, igazabb, átlátszóbb lesz, mint azelőtt; mert elméjük előtt főképen az Úr Igéjének világos utasitásait tartják, a tekintetben, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek; —azokat az utasitásokat, melyek az élet szinte minden vonását és célját fedik. Azok, akik elfogadták az Urat tanitójuk és vezetőjük gyanánt,, s akik birják az Atya iránti engedelmesség szellemét, birják a „józan elme szellemét", mert nem csak a maguk itéletében biznak, nem csak a maguk értelmében, hanem az Úr utasitásainak engedelmeskedve, megszabadulnak az élet viszontagságaitól, azoktól a csapdáktól és nehézségektől, melyek megtámadják azokat, akiknek nincs ez emberfeletti bölcsességben vezetőjük és irányitójuk.

Mivel nemünk bünbe és ennek kárhoztatásába, a halálba jutott, az egész világ nélkülözi a józanságot ugy értelmileg, mint fizikailag, de különböző mértékben a körülmények és öröklés szerint. Mint némelyek testileg kevésbé józanok, mint mások, ugy némelyek [252] értelmileg kevsébé józanok, mint mások, mégis azonban mindnyájan szükölködnek józanságban, mint az Irás kijelenti: „Nincs igaz ember (tökéletes, józan, testben, ugy, mint szellemben) nincsen egy sem. (Róm. 3:10) Jelképesen szólva, mind rakva vannak sebekkel, sérülésekkel, rothadó varakkal — erkölcsileg és testileg. (Ésa. 1:5-6) A bün átka reátette sulyos kezét az egész emberre,—testére és lelkére.

Jól felismert tény, hogy a test egyik tagjának szenvedése a másik tagnak is, az elmélet is beleértve, szenvedést okoz. Az elme nem lehet teljesen egészséges, mig egy egészségtelen test támogatja és táplálja. Egy gyomorhurutos ember megromlott gyomra közvetlen hatást gyakorol annak szellemére ép uyy, mint egész testi szervezetére. Akinek a tüdeje beteg, nem kerülhet ki bizonyos lelki és szellemi betegséget, hasonlókép, ha a többi szervek, a sziv, máj, vesék betegek és tökéletlenül teljesitik feladatukat, a hatás kétségtelenül rendetlen vérképződés, rendetlen idegrendszer, melynek középpontja az agy. Hasonlókép az agy, melyet fájdalom vagy hiányos táplálkozás tökéletlenül táplál vagy a kiválasztó szervek munkájának hiánya lázassá, tesz, bizonyos, hogy különböző müködéseiben megromlik, nem gondolkozhat és itélhet olvan helyesen, olyan logikusan, mint tökéletes állapotában. A szellem tébolyodásai oly gyakoriak, hogy e szót, téboly, nem is alkalmazzuk csak különösen szélsőséges eseteire a rendesnél nagyobb egészségtelenségnek, az egyensuly elvesztésének. E következtetéseket egyetlen itélet és tapasztalat sem tartja nem megfelelőnek, ilykép kérdés tárgyát sem képezi.

Most az a kérdés merül föl: Hogyan, vagy miben szolgál a szent szellemben való részesség a keresztyén embernek itélete megjavitására, s hogyan lesz számára a józan elme szelleme? Azt feleljük, hogy az isteni elme tökéletes „józan" s következőleg, amily mértékben képesek a keresztyének mellé helyezni a saját elméjüket vagy itéletüket, valamely vagy minden kérdésben s elfogadni ahelyett az isteni elmét, akaratot, itéletet életük ellenőrzőjéül, oly arányban kapják a jó-[253] zanelme lelkét vagy indulatát—az Isten indulatát. Ez által nem azt értjük, hogy a keresztyének agya változáson megy keresztül vagy müködésében a természet rendjének megforditása történik, hanem, hogy a szent szellem az Igazság szelleme vezetése alatt az ilyenek megtanulják fokozatosan megjavitani itéletük tévedéseit mindazon különböző kérdésekre vonatkozólag, melyek eléjük állanak, hogy összhangba hozzák a szent szellem tanitásával az Isten Igéje által. Például: van egy óránk, egy szegényes időmérőnk szabályozó esz köz nélkül; tegyük föl, hogy gyakran hozzáigazitjuk egy teljesen pontos kronométerhez, mely azt mutatja, hogy a mi óránk minden huszonnégy órában harminc percet késik, megtanulnánk, hogy igazitsuk meg ugy, hogy minden huszonnégy órában előbbvinnők. Továbbá megtanulnánk azt is, hogyan becsüljük föl késését a nap bármely órájában. Igy van a mi ítéleteinkkel és az élet különböző dolgaival és ügyeivel is: ha a tökéletes mértékhez mérjük őket, azt találjuk, hogy vagy sietünk vagy késünk, tulságosan erősek vagy tulságos gyöngék vagyunk szellemi és testi érzelmeinkben. És bár mi teljesen képtelenek vagyunk megváltoztatni gondolatunk és cselekvésünk módszerét, hogy tökéletes legyen és teljes összhangban Urunk Jézuséival, a mi mértékünkkel, mindazonáltal képesek vagyunk szabályozni gondolatainkat, itéletünket azon mérték szerint, mely lelkünk előtt van, oly módon és mértékben, aminőt azok, akik nem birják e tökéletes mértéket, vagy nem igyekeznek kormányoztatni általa, sem nem értenek meg, sem utánozni nem képesek.

Ki nem vette észre barátaiban és felebarátaiban (ép ugy, mint saját magában) bőséges bizonyságát az elme olyan egészségtelenségének, hogy képtelenek helyesen igazgatni a saját ügyeiket és mégis nagy kellemetlenségeket okoznak másoknak azon kisérleteikkel, hogy a mások ügyeit akarják igazgatni? Önhittségükkel itélkeznek mások felett, megbszélik mások dolgainak üzleti oldalait, bár képtelenek saját ügyeik intézésére. Vajjon ez nem egészségtelen elmének a tanusága-e? Nem ugy találjuk-e, hogy ugyanez az elv sokkal nagyobb [254] tulságba vive, észre vehető mindazoknak ügyein, akiknek itélete oly egészségtelen, hogy kénytelenek elmegyógyintézetbe helyeztetni el. Kétségtelen, hogy az önhittség, helyeslés és félelem, ezek az alapjai az elmezavarnak a legtöbbjénél azoknak, akik elmegyógyintézetbe vannak elhelyezve—a többi gonosz szellemektől van megszállva. Ha belépünk egy elmegyógyintézetbe, a bent dolgozók közül némelyeket abban a csalódásban látunk, hogy gazdagok vagy, hogy királyok, királynék, nemesek, hercegek voltak és ennek megfelelőleg tele vannak kevélységgel és érzékenységgel és kőnynyen megsértődnek. Mások képzelt fájdalmakat türtek el s azt képzelik, hogy nem értik meg eléggé őket s barátaik azon igyekeznek, hogy eltegyék őket az utból, félve befolyásuktól hogy elrejtsék képességüket vagy megakadályozzák őket abban, hogy szerencséjüket megalapitsák. Mások félelmükben azt hiszik, hogy mindenki életükre tör, hogy az egész világ örült s ők egyedül épelméjüek; vagy hogy az Isten ellenük van, mert megbocsáthatatlan bünt követtek el stb.

Mindezek azonban azon lelki állapotok és jellemző vonások tulzásai, melyeket a szemlélő minden nap láthat az élet utain maga körül. A világ és a világ szellemének hajlama a maga vágyaival és kevélységével, babonáival és tévelygéseivel és félelmeivel csak erősiti e természetes hajlamokat; s ennek eredménye gyanánt azt találjuk, hogy az elmekór a maga tulzó alakjában rohamosan terjed a müvelt világban.

Amire ezeknek szükségük van—amire az egész em­beriségnek szüksége van—józan elme; de az idő, mely arra van szánva, hogy a világ általában meggyógyuljon a testi és szellemi betegségektől a nagy Orvos keze által, az Ezerévi korszak, mikor ez teljesen bekövetkezik; de ez a korszak nem jöhet el és áldásai és szabaditása nem következhetik be az alkalmatos időig. Mindazonáltal,—addig az ugynevezett Evangéliumi Egyház megnyeri Ura és az ő Igéje által az ő szent szellemét,—az ő józan elméjének szellemét, mely ugyanaz, mint az Atya elméje vagy szelleme. És amilyen mértékben, mint minden egyes tagja használja a [255] maga előjogát e dologban, ez segitségére lesz a természetes szellemi és testi betegségek fölött, melyek bennünket is meglepnek az emberiség egész világával együtt. Az Isten Igéje az apostol által irányit bennünket.—„Mondom—mindenkinek köztetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogyan kell bölcselkedni,  hanem józanon bőlcselkedjék (nem a test szerint, hanem az ő uj természete szerint), amint az Isten adta kinekkinek a mértékét." (Róm. 12:3) Ez egy élet munkája sokaknak, hogy legyőzzék a maguk, magukról való tulságosan magas itéletét s megnyerjék a józan elme szellemét a saját tehetségeikre vonatkozólag, de őket segiti a kevélységük helyrehozásának e munkájában a Mester, szavai által, aki mondta: „Boldogok a szelidek mert ők örökségül birják a földet." Segitik őket az apostol szavai, melyek kijelentik, hogy ,,Az Isten ellenáll a kevélyeknek, de kegyelmet ad az alázatosnak." Alázzátok meg azért magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon benneteket alkalmatos időben." — Máté 5:5; Jakab 4:6; 1 Péter 5:5, 6.

Tényleg azonban ugy áll a dolog, hogy az Isten nem sok nagy, nem sok bölcs, e világ utjai és saját bölcsességük itélete szerint bölcs és nagy embereket választott ki, hanem a világ szegényeit, hitben gazdagokat,—akik nem a saját bölcsességükben biznak, sem a saját igazságosságukban, hanem elfogadják Krisztust a maguk bölcsessége, megigazulásuk, mindenük gyanánt.

Hasonlóképen azok, akikben a „félelem szelleme" van, segittetnek legyőzni azt az „igazság szelleme", a „szeretet szelleme" által, ha elfogadják azt,—mert „a teljes szeretet kiüzi a félelmet." (1 Ján. 4:18) Amint megtanulják ismerni az Istent az ő Igéje által s a korszakok kegyelmes tervét, mely abban le van irva, az eltörli szivükből a félelem és rettegés nagy lidércét, mely oly sokakat gyötör. A félelem helyett reménységet ad nekik, reményt, mely meg nem szégyenit, mert az Isten szeretete kiöntetett szivükbe a szent szellem—a józan elmének szelleme által.

Igy azokat is, akik tulságosan alázatosak, (tulságosan kevés bennük az önbizalom) ahhoz, hogy valamit [256] valaha végezzenek az életben, bátoritja és fölemeli és hasznosakká teszi másokra és saját magukra, az igazság ugyanazon szelleme által, mely dorgálja és javitja azokat, akik tulságosan bizakodók, tolakodók, öntudatosak, önelégültek. Az előbbieket bátoritja az Isten segitségének biztositásával, az utóbbiakat fékezi, mérsékli, alávetésre hozza és megtanitja nekik, mi kedves az Isten előtt, hasznos maguknak: mint az apostol mondja: „Ha valaki (önhitten) azt hiszi, hogy tud valamit (a maga bölcsességéből), még semmit sem ismer ugy, amint ismernie kell." (1 Kor. 8:2) De ne felejtsük el, a jellem átalakitásai nem annak mondásából származnak Uram, Uram, sem, ha valakinek birtokában van a Biblia, sem, ha valaki csatlakozik egy egyháznak nevezett emberi szervezethez; hanem, ha Krisztushoz csatlakozik és nyeri tőle az ő Igéjének szellemét, az igazságnak szellemét, a szentségnek szellemét, a józanságnak szellemét, az ő és az Atya szent szellemét.

Az az ember, aki az Isten kegyelméből s e kegyelemnek a maga részéről való elfogadása által a józanság szellemének birtokába jutott, minden módon sok előnnyel rendelkezik az emberiség többi része fölött; mert a józan elme szelleme a bölcsesség szelleme. Az ilyen pontosabban értékeli, mint mások az élet dolgait,—gazdagságot, hirt, társadalmi állást, stb. Ez uj álláspont észrevesz olyan érzékkel kapcsolatban levő dolgokat, melyeket mások nem vesznek észre. Elméje, melyet az Úr Igéje tanit, megitéli, hogy, ha megnyerné is a világ gazdagságát, semmit sem tudna vele tenni, mikor meghal. Látja, hogy a hirnév milyen üres és mulandó dolog; hogy az élet sebes árjában milyen hamar megfeledkeznek a holtakról. Látja, hogy a társadalom felületes, tiszteletben részesülő hivatásai stb. gyakran nem őszinték, s hogy lelkesedésének véget vet a halál—ha nem még előbb a vagyoni bukás. Látjuk a világ nyelvén, hogy—,,A játék (a földi hirnév, gazdagság és élvezet után) nem éri meg a gyertyát." És valóban, a világ hétköznapi embere és asszonya szempontjából az élet csak kártyajáték, eredményében nem [257] kielégitő, mert még a legszerencsésebbnek is a végén aránylag semmit sem hoz.

Más oldalról az Isten gyermekei, akik a szent szellemtől fogantattak ez Evangéliumi korszak „magas hivatására", valami ajándékban részesültek, ami elvonja lelküket a hiábavalóságoktól és csalódásoktól, melyek fogságba ejtik és gyakran elbolonditják általában az emberiség lelkét. Az övék magasabb örömök, magasabb vágyak—magasabb társadalmi hivatás után, nagyobb gazdagság és ország után—mennyei gazdagság és egy mennyei és örökkévaló ország után. A vágyak, melyeket ezek a mennyei igéretek adnak, szent vágyak, tele kegyelemmel és jó gyümölcsökkel s a szeretet vonalában munkálkodnak, mig a földi vágyak munkája az önzés határai közt van.

Az a férfi vagy nő, akinek célja feljebb néz e földi játékok, hiuságok és vágyak fölött s a mennyeiekre irányul, bizonyára sokkal jobb alkalmakkal rendelkezik, hogy józan itéletet mondjon e jelenvaló élet ügyeirol—mert reájuk egy aránylag kevéssé érdekelt álláspontról tekint. A világban van, ott kelle élnie s ezért gondoskodnia kell olyan dolgokról, melyek szükségesek, illők és tisztességesek az emberek szemei előtt; de mivel megszabadult a földi dolgok utáni rendkivüli vágytól, ez arányban fölszabadult a fösvénység, telhetetlenség, irigység stb. nyomásától is s inkább képes igazságosan gondolkozni és cselekedni s nyájas rokonszenvet táplálni mindenki iránt. A józan elme szelleme vagy a tapasztalt keresztyén jobb itélete nem számittatik be földi vagy testi elméje javitásául, hanem mint uj elme vagy indulat, mely benne felülről fogantatott az Úr Igéjének rendkivül nagy és drága igéretei által. Csupán ezen uj szellem vagy elme által képes helyesen elbirálni a dolgokat. Ez által jut annak a felismerésére, hogy a jelen élet javainak a feláldozása egy sokkal dicsőbb jövőt biztosit számára, miért is okos dolognak tartja felcserélni a mulandó dolgokat az örökkévaló javak birtoklása kedvéért. (2 Pét. 1:4) Igy segiti őt a józanság szelleme vagy indulata, az Űr szent szelleme. És elméje józan lesz azon arányban, amint [258] befogadja azt és betöltetik a szent szellemmel. És ez azon arányban lesz gyorsabb vagy lassubb, amint az Úr és az ű igazságossága iránti szeretete buzgó vagy hideg.

A Mester kérdezte: „Micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért, létéért?") (Máté 16:26) A józan elméjü ember nem adná a legértékesebb dolgot, amivel bir (életét) semmiért—sem gazdagságért, sem hirnévért vagy hivatalért. És aminő arányban valaki vette a szent szellemet, ugy fogja azt értékelni is. Ellenkezőleg látjuk, hogy a világ naponként az ellenkezőt cselekszi és ezzel bizonyitja, hogy elméje nem józan. Látjuk, hogy a világ legbölcsebb emberei hogyan áldozzák munkájukat arra, ami ki nem elégithet:— a gazdagság halmozására; tisztesség, társadalmi állás és előnyök szerzésére; a bün hiu piperészkedéseire és élvezeteire. Még, ha nincs is jövő élet, akik a józan elme szellemét birják, láthatják, hogy azok utja balgatag; mert a többség jelen életét arra szánja, hogy elkészüljön az élvezetre, aztán lefekszik meghalni, észrevévén, hogy nem nyerte el, amit keresett —s hogy a gazdagság vagy hirnév, melyet hátrahagy nak, hamar tönkremegy, vagy ha nem, emlékjeléül marad az ő oktalan, fösvény, egészségtelen elméjüknek.

A világ élete, ésszerü célok és vágyak nélküli, mint az apostol mondja: „A ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (gyümölcstelen) életetek." (1 Pét. 1:18) A szokás, hogy értéktelen dolgokért munkáljunk, örökölt; az emberek nem állanak meg gondolkozni a dolog felől, hanem beleállanak abba a kerékvágásba, melyen atyáik haladtak. De az apostol reámutat, hogy a mi utunk változásának oka az, hogy megtanultuk, hogy megváltattunk a Krisztus drága vérén. Felismertük, hogy Isten milykép müködött közre a mi megszabaditásunkat illetőleg, amikor a legdrágább ajándékát adta érettünk. E felismerés alapján tisztultak felfogásaink is a jelen világ hiábavaló dolgai értékelése tekintetében. Mi fölfedeztük a kegyelem Igéje által, hogy a világ utja hiu s hogy mindnyájan az elfajulás, az esés általi egészségtelen elme miatt hiu utat követnek és megismervén [259] a nagy vásárt örömmel szenteljük magunkat neki, aki megmentett bennünket és fogadjuk az ő szent szellemét,—a józan elme szellemét.

Ha a jelen életet a szent szellem szempontjából nézzük, melyet a szent Ige tár föl előttünk, olyannak látszik, mint egy tanitási időszak, előkészület a jövő életre mindazok számára, akik látják az árat és hallják a „hivást." Mindazáltal csak azok, akiknek szeme nyitva van és akik belülről néznek, értik meg, milyen balgatag a többség utja, akik ahelyett, hogy megfékeznék önző hajlamaikat és a maguk elbukott természetének nemesebb és igazabb elemeit müvelnék, sok esetben alacsony jellemüek és jellemben gyöngébben hagyják el halálukkor a világot, mint aminővel reá születtek, mely gyakran a gyöngeség eredménye, melyet maradékaikra is átvisznek.

Más oldalról, mig az Isten Igéje és az Ige szent szelleme korlátozza földi gazdagságért való vágyainkat és biztosit bennünket arról, hogy „a pénz szeretete minden rossznak gyökere" (1 Tim. 6:10); megvédelmez bennünket a restségnek, nemtörődömségnek másik tulzásától is, tanitván, hogy mindenki gondoskodjék olyan dolgokról, melyek tiszteltek az emberek szemei előtt s különösen saját háztartásának szükségeiről. Buzditnak, hogy ne legyünk restek az igyekezetben, szellem­ben buzgók legyünk az Úrnak szolgáljunk." (Róm. 12:11) Igy azok, akik az Úr szellemét birják, védve vannak azok balgaságától, akik életüket Bunyánnal szólva „sokat gereblyézéssel" töltik, gyüjtvén maguknak kincseket, melyeknek valódi értékük nincsen; meg vannak védve a nemtörődömség betegsége ellen s fígyelmeztetve vannak, hogy legyenek buzgók minden jó szolgálatban, ami hasznos az emberiségnek s ami isteni jóváhagyással találkozik és az ,,Úrnak való szolgálat" gyanánt elfogadható, mely bőséges jutalmat nyer az örök életben.

A józan elme szelleme a jelen életben alkalmakat lát a jellem gazdagsága, a kegyelem gazdagsága elnyerésére s arra, hogy olyan kincseket gyüjtsünk, melyeket sem a moly, sem a rozsda meg nem emészt, de [260] melyek örökkévaló örömöket hoznak. Nem, mintha a józan elme szelleme azzal, hogy a jövőben való életre vezet, elhanyagoltatná a jelent; sőt inkább bölcsen él a jelenben, emlékezetben tartván a jövőt.

A józan elme szelleme kiszélesiti és kimélyiti a jel­lemet minden jó oldalában; nem csak azoknak segit, akik vallást tesznek róla, hogy helyes véleményt alkossanak magukról, hanem segit helyesen vélekedni a mi társainkról is a lealacsonyodásban és növeli a mi rokonszenvünket. Megértjük a magunk testének és szellemének fogyatkozásait az eset által, s hogy szükségünk van a kegyelemre és segitő javitásra, ép ugy, mint azt, hogy az emberiség egész világa hasonlókép lealacsonyodott és általánosan szüksége van a rokonszenvre és segitő javitásra. Amint az ember megtanulja helyrehozni saját szellemének fogyatkozásait és egyenlőtlenségeit, annál jobban rokonszenvezik másokkal, akik e szabályozó elv, a józanság e szelleme nélkül vannak, s akiket megakadályoz ennek elfogadásában az Ellenség ,,e világ istenének" ellenállása, aki megvakitja azok elméjét, akik nem hisznek, mert különben az isteni jóság dicső világossága, mely a Jézus, Krisztus arcán világol, szivükbe ragyogna és a józan elme szellemét közölné velük.—2 Kor. 4:4.

Aminő mértékben fejlődik a fiuvá fogadtatás e szent szellemben „ujteremtésül a Jézus Krisztusban", annak munkája által ugy lesz türelmesebb, rokonszenvezőbb, nemesebb, szeretőbb—Istenhez hasonlóbb. És a jellem e jó oldalai nem csak az életének külső cselekedeteit hatják át, hanem szavait és gondolatait is. Amint a szent szellem ellenez egy szégyenletes vagy tisztességtelen cselekedetet, ugy ellenez egy szégyenletes vagy tisztességtelen szót egy barát, felebarát vagy ellenség irányában; s hasonlókép ellenezi a legcsekélyebb igazságtalan vagy durva gondolatot is ezek közül akármelyik iránt.

A józan elme szelleme azért fokozatosan, de biztosan teszi a férjet jobb férjjé, az atyát jobb atyává, a fiut jobb fiuvá, az asszonyt jobb asszonnyá, az anyát jobb anyává, a leányt jobb leánnyá. Ezt azért teszi, [261] mert a gondolat, szó és cselekedet alapja az önzésből szeretetté változott. Aki a józanság e szellemét, a szent szellemet, a szeretet szellemét birja, azon arányban, hogy birtokába jut, kevéssé lesz érzékeny saját jogai, kiváltságai, hajlamai és meggondoltabb mások jogai, kiváltságai és hajlamai iránt. Az Úr akarata, természetesen, első helyen áll, de aztán, hogy az Urnak kedvében járjon, örvendeni fog, ha kedvében járhat másoknak, akikkel érintkezik, különösen saját családjának; s e vággyal összhangban, mely szolgálni kiván és tetszésére lenni először az Úrnak, aztán az Úr családjának s minden embernek a szerint, amint alkalma van rá, fognak munkálkodni gondolatai, vezettetni és szabályozni szavai és alakulni egész magaviselete. Fokozatosan, amint átengedi magát Isten szelleme irányitásának, hajtanak ki szivéből a szeretet, béke, öröm és megelégedés drága virágai, amelyek kellemes illatot árasztanak mindenkire.

Nem következik ebből az, hogy az a férfi vagy nő, aki nyerte a józan elme szellemét, azért a legjobb férj, legjobb feleség, legjobb testvér, legjobb nőtestvér, a legjobb atya, legjobb anya lesz minden tekintetben; mert, mint már utaltunk rá, a Krisztus evangéliumának miszsziója a maga hatásában a müvelt világra az, hogy fölvegye gondját e világ fő dolgainak s azon dolgoknak, melyek nem értékesek s fölemelje őket olyan arányban, amint az Úrnak szenteltetnek és nyerik a józan elme szellemét. Ellenkezőleg, akik előkelőbb születésüek, magasabb helyen vannak, ínkább hajlandók az önigazságosságra és az Úr által fölajánlott segitség visszautasitására. Ezek lehetnek nemes férjek, nemes feleségek, nemes gyermekek, nemes szülők előkelő születésük folytán s az által, hogy a keresztyén szülőktől nagyobb sulyu és nagyobb bölcsességü elmét örököltek. De, ha csak a Megváltót el nem fogadják és az uj elme ajándékát, bizonyos, hogy elkorcsosulnak és nyájasságuk, nemességük stb. mindinkább a külső forma dolga lesz, mely belül önzést takar, mely későbben vagy korábban kiüt utódaikon, viszont azokat sodorván alacsonyabb polcra.

[262] A gondolat, melyet meg akarunk értetni az, hogy a szellemi elkorcsosodás, erkölcstelenség vagy oktalanság bármely terén az Isten igazsága és kegyelme eléri a férfit és a nőt, fölemeli azt s annál nemesebbé, tisztábbá, nyájasabbá, kedvesebbé, meggondoltabbá teszi másoknál, aminő arányban az uj szellemet, a józan elme szellemét vette.

Az emberi elme egészségtelenségét általában az emberi-nem gondatlan terjesztésének ügye illusztrálja. Terjed szinte tekintet nélkül az egészség törvényeire s szinte gondoskodás nélkül az ivadék kellő táplálására s teljes erőszak tételével a természet azon törvényeire, melyet az alsóbbfoku állatok, tehén, juh, ló, kutya körében ismerünk fel. Nem csoda, ha az apostol kényszeriti a hivőket, hogy használják föl a józan elmét az ember legmagasabb természeti erőjének, a szaporodásnak szolgálatában, mondván: „A férfiak együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel." (1 Pét. 3:7) Ha e tanácsot követjük, ha a józanság szelleme győz, menynyivel nagyobb meggondolást tanusitanának a gyönge vagy tulterhelt asszonyokkal szemben a férjek,—akik igazán szeretik őket,—értelmes módon lakván együtt velük.

De még csak az Úr szolgái és szolgálói kapták a szent szellemet—a józanságnak e szellemét. Hála Istennek, közel az idő, mikor e szolgák és szolgálók munkája által megdicsőittetve és megerősittetve a dicsőség Királyától, az egész világ megáldatik és az Úr kiönti az ő szellemét, a józanság szellemét—„minden testre."