Studies in the Scriptures

Tabernacle Shadows

 The PhotoDrama of Creation

[left.htm]

 

M  E  N  N  Y  E  I     M  A  N  N  A

JULIUS

JULIUS 1.

„Mint a világosság fiai, ugy járjatok... bizonyságot tevén arról, ami az Urnak kedves.“ Ef. 5:8, 10.

Ha Istennek szenteltetünk az Igazság által ha akaratunk meghal és Isten akaratát teljesen a magunkénak fogadjuk el gondolatban, szóban és cselekedetben, akkor elértük Istennek velünk való célját és elnyerjük a jutal­mat, mint a győzedelmeskedők, még akkor is, ha az alkalmak megtagadtatván tőlünk, sosem prédikáltunk, adtunk a szegényeknek és sosem szenvedtünk vértanusá­got az Igazság ügyéért. Jól jegyezzük meg ezt a három pontot: „Ez Isten akarata (veletek szemben), a ti meg­szenteléstek.“ Semmi se felhőzze be, vagy homályositsa el ezt az Igazságot, sem más Igazságot, sem tévedések. Ez uralkodjék életünk pályáján és akkor, ha Isten akarata valóban a mi akaratunk, világosan kiszabott ösvény áll előttünk, ami igen fontos. Z.'99-4 R2412:2

JULIUS 2.

„Ha gyaláztatunk, imádkozzunk; ha üldöztetünk, bé­kességgel türjük.“ I. Kor. 4:13.

Ha hiv tanitványok vagytok (Krisztus iskolájában), nemsokára be fogjátok látni, hogy a szabadság tökéletes törvénye, a Krisztus törvénye a sziv gondolatainak és szándékainak megkülömböztetője és hogy amig egyfelől gyűlölnötök kell minden bünt, nem gyülölhettek senki bü­nöst és az Isten szeretete megteljesedik szivetekben. Ha nem több, csak keserü érzés támad vádolóitokkal és rosszakaróitokkal szemben, küzdenetek kell ez ellen az érzés ellen és oly tökéletes győzelmet kell aratnotok fe­lette, hogy lényeteknek minden kis szálacskája teljes harmoniában legyen nagy Mesterünk tanitásával; „Sze­ressétek ellenségeiteket. Es imádkozzatok azokért, akik megvetnek és üldöznek titeket. Imádkozzatok és ne árt­satok.“ Z.'99-5 R2412:5

JULIUS 3.

„Az Urat szüntelen magam elé helyeztem; mert jobb kezem felől van, azért meg nem muzdulok felettébb.“ Zsólt. 16:8.

Aki teltesen eltemette akaratát az Ur akaratába, nem érezhet semmi csalódást. Ellenkezőleg életének min­den ügyében hitével isteni intézkedést és gondviselést lát és hallja az Ur igéjét, amint minden lépésében biztositja őt: „Minden dolog egyesülten azok javára müködik, akik szeretik Istent és azok javára, akik elhivottak az Ő célja szerint.“ A sziv fokozatos tökéletességére való eljutásnak egyik bizonyitéka, ha türelemmel fogadjuk a nagy Ellenfél, a világ és testünk ellenkezéseit, panasz nélkül, morgás nélkül, sőt örvendezve, mint egy részét azoknak az edző tapasztalatoknak, melyeket mindennél bölcsebb és min­dennél szeretőbb Urunk részünkre kiszabott. Z.'99-6 R2412:6

JULIUS 4.

„Kicsoda hisz a mi prédikálásunknak? És az Urnak karja kinek jelent meg? Ézs. 53:1.

Az Egyház hivása a jelenben az, hogy ragyogtassuk a fényt s ezáltal üldözést vonjunk magunkra; aztán visel­jük el az üldözést az Igazság ügyéért és kellően gyakoroljuk magunkat a türelemben a testvéri gyöngédségben, az irgalomban és szeretetben az üldözők iránt és minden ember iránt. Mindenki tehát, ki látja a jutalmat és Isten dicsőségének csillogását a mi Urunk Jézus Krisztus arcá­ban, legyen hűséges az Atya feltételeivel, hivásával és szolgálatával szemben. Minden ilyen ember legyen figvel­mes a szolgálatban, amelyet nyertünk és ne lankadjon. Ne csüggessze, ha az emberek rosszat hallanak, gondol­nak, vagy beszélnek rólunk, vagy elkerülnek minket. Gondoljuk meg, hogy a megpróbáltatás végén, mikor az Ur előkésziti ékszereit, magának az Urnak kell számot adnunk magunkról. Z.'99-10,11 R2415:3,6

JULIUS 5.

„A mi harcunk fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek a nagy erősségek legyőzésére; levervén a képzelgéseket és minden kevély dolgot, mely fölpöfeszkedik és fogságba vivén minden gondolatot, hogy Krisztusnak engedelmeskedjenek.“ II. Kor. 10:4, 5.

Ne feledjük el, hogy az Istennél való elfogadottság legelső feltétele az Igéjének való engedelmesség, az Iránta való szeretet megnyilvánitása és a Benne való hit. Ne feledjük továbbá, hogy a második képesités, melyet ben­nünk keres, a testvéri szeretet, a készség arra, hogy éljünk, cselekedjünk, szenvedjünk és meghaljunk azokért, akik Istennek valóban és igaz értelmében megszentelt gyermekei, akik az Ő útjain való járásra törekszenek. Z.'99-11 R2415:6

JULIUS 6.

„Ki az, aki féli az Urat? Az olyan embert meg­tanitja az utra, melyet válaszon magának.“ Zsolt. 25:12.

Nem a mi feladatunk felülvizsgálni a megpróbálta­tásokat és akadályokat, melyek ránk szakadnak. A mi feladatunk csak az, hogy minden fentartás nélkül az Ur­nak szenteljük magunkat s bizzuk rá a döntést, hogy mekkorák legyenek megpróbáltatásaink és kisértéseink és mekkorák legyenek az Ő vezetésének követésében hozott áldozataink. Az Ur látni fogja, hogy némelyeknek nagyobb foku és különösebb megpróbáltatásokra van szükségük, mint másoknak; látni fogja továbbá, hogy dolgok, melyek némelyekre nézve nagy megpróbáltatásokat jelentenek, következőleg nagyobb áldozatokat követelnek, másokra nézve az Ur ügye iránt való fokozottabb szeretetük és szolgálatában való fokozottabb buzgalmuk következtében amint az apostol mondja csak „könnyü elszomoro­dások, melyek csak pillanatig tartanak, de a dicsőségnek sokkal nagyobb és örökkévaló mérlegét eszközlik ki szá­mára.“ Z.'99-13 R2416:5

JULIUS 7.

„Ime, az Isten Báránya.“ Ján. 1:36.

Az Urnak minden szolgája az Ur iránt és nem ön­maga iránt keltsen figyelmet. Övezzük fel tehát minden erőnket, hogy rámutassunk Isten Bárányára és ne önma­gunkat toljuk előre. A szerénység, akárhol találjuk, gyöngy­szem, a Lélek kegyelmeinek egyike és igyekezniök kell az Ur megszenteltjeinek, hogy ezt a gyöngyszemet maguk­ban minél nagyobbra kifejlesszék és minél fényesebbre csiszolják.

Ne feledjük továbbá, hogy Jézus követése a leg­igazabb értelemben azt jelenti, hogy nyomdokaiban jár­junk, hogy igyekezzünk képességünk szerint azt tenni, amit Ő tenne manapság; s leckéinket az Ő cselekedeteiből és szavaiból s az apostolok által ránk hagyott utasitásaiból meriteni a Vele való szenvedés, dicsőség és Királyságát illető társörökösség ösvényén. Z.'99-14,15 R2418:1

JULIUS 8.

,,Az élő Isten Egyháza, oszlopa és alapja az Igazságnak.“ I Tim. 3:15.

Az Ur Egyháza, melyre ez a név: Ecclesia, Test, vagyis Egyház tulajdonképen alkalmazható, annyira szerény, annyira tüntetés nélküli a világi gazda­ságokban aránylag annyira szegény, hogy világi szempontból nincs is felismerve és fel sem ismerhető. Sem ember nem csinálta, sem ember nem kormányozza; tagjai sincsenek a földön, hanem a mennyben sorozva. (Zsid. 12:23.) Feje és püspöke az Ur; törvénye az Ő igéje. Csak egy Ura van, egy Hite és egy Keresztsége. A szent apostolok és proféták bizonyságain épült fel és Jézus Krisztus a főszegletköve. Z.'99-37 R2429:1

JULIUS 9.

„Mikor kibocsátja az Ő juhait, előttünk megyen; és a juhok Őt követik, mert ismerik az Ő szavát.“ Ján. 10:4.

A Jó Pásztor szava különféle hangok keveréke, de olyan értelemben, hogy bizonyos szavak nem keverednek bele. Az Ő szavában az Igazság húrja zeng vegyülve a Szeretet hurjával és az egész bölcsességgel és hatalommal van megszólaltatva. Emberek és gonosz lelkek elméletei­ben, terveiben és rendszereiben nincs meg az az összhang­zás, mint amely megvan ama hirdetésben, mit a Nagy Pásztor küldött nekünk az Ő Fia által. Sőt inkább, mikor az igaz nyáj juha hallja a Jó Pásztor hangját, az minden­nélinkább megnyugtatja vágyait. Nem kerül többet abba a veszedelembe, hogy más hangok, szavak, elméletek és rendszerek elcsábitsák, hanem mindenre kész a felelete: Jézus az én megelégedésem; Jézus enyém. Z.'00-230 R2672:5

JULIUS 10.

„Bizonyságot tettek Őfelőle mindnyájan és álmékod­tak a kedves beszédén, mely az Ő szájából jött.“ Luk. 4:22.

Ez lehetőség szerint kell, hogy igaz legyen Krisztus nyomdokának minden követőjére: beszédüknek kedvesnek kell lennie, mérsékeltnek, a sziv áradásának telve az Igazság iránt és mindazok iránt való szerető lelkesedéssel, akik az Igazságot keresik és szeretik. Szavaiknak mindig a józanész és igazságosság határai között kell maradniok és szigoru összhangzásban az Ur Igéjével. Fellépésüknek, viselkedésüknek is, mindmegannyi eleven buzditó levél­nek, egyeznie kell a fenti követelményekkel, ugy, hogy még ellenségeik is csodálkozzanak rajtuk és vegyenek tudomást arról, hogy ők Krisztussal voltak és Tőle tanul­tak.

JULIUS 11.

„Aki Istentől fogantatik, nem vétkezik... hanem megtartóztatja magát és ama Gonosz nem illeti őt.“ I. Ján. 5:18.

Mindaddig, amig a sziv (értelem és akarat) szent, Istennel és az igazságossággal összhangban van, azaz mindaddig, amig a fogantatásnak magva, a szentség lelke bennünk van az új lelkület nem helyeselheti a bünt, hanem ellenkeznie kell és fog is vele. Noha harca­inknak legnagyobb részét bukott és gyönge emberi nemünk tagjaival, azoknak mohóságaival és vágyaival kell meg­vivnunk, mégis az „új teremtmények különállanak a testtől és annak gyöngeségei és tökéletlenségei nam tulaj­donittatnak az új teremtménynek Krisztusban, hanem ugy tekintetnek, mint amelyek el vannak takarva, el vannak rejtve Urunk megváltó áldozatának érdemei által. Z.'99-58 R2440:4

JULIUS 12.

„Ha a Fiu megszabadit titeket, bizonnyal szabadok lesztek.“ Ján. 8:36.

A valódi tanitványok, akik figyelnek a Nagy Tanitó szavára és minden dologban az Ő kitartó tanitványai, nemcsak a babonáktól és tudatlanságtól, hanem a bün szolgálatától is mentesek. Természetes gyöngeségükért és szégyenfoltjaikkért, nemkülönben az isteni értelem helyes értékeléséért cserébe az Igazságot kapják. Mentességük tehát megkárositásuk helyett éppen megáldja őket: kevély­ség és dölyfösség helyett alázatosságot ad nekik; bosz­szankodás helyett türelmet: dacosság és önzés helyett nagylelküséget és jóskaratot; elégedetlenség és lelki el­keseredettség helyett békét. Valóban, egyedül a Fiu tud csak szabaddá tenni minket. Z.'99-57 R2440:2

JULIUS 13.

„A Sátán is elváltoztatja magát világosság angyalává. Nem csoda tehát, ha az Ő szolgái is az Igazság szolgáivá változtatják magukat.“ II. Kor. 11:14, 15.

Ha valaki kérdené; „Mi érdeke lehet a Sátánnak aban, hogy jót cselekedjék? mi azt feleljük, hogy: „A Sátán ilyenkor a világosság angyalának ruháját ölti ma­gára, nem azért, hogy a világ világosságára vezessen minket, sem azért, hogy a Bibliához vigyen, hanem, hogy épen eltávolitson ezektől, a megváltásnak egy másik re ményéhez, más tanitóhoz vezessen, hogy megtévessze ha lehetséges az igazi választottat.“ Ne feledjük el, hogy az Ur igéi jelzik is, hogy amikor ennyire jut a dolog, hogy amikor a Sátán le akarja győzni a Sátánt és bajokat gyógyi, ez világos jele annak, hogy tránusa a bukás felé inog. Ugyszólván ez a végső foka az ellenfél csaló ki­sérleteinek. Z.'99-62 R2669:6

MANNA for JULY 14 

Let all bitterness, and wrath, and anger,...and evil speaking be put away from you, with all malice. Ephesians 4:31

FROM his high standpoint of appreciation of the divine law, the advanced Christian sees that in the Lord's sight hatred is murder, slander is assassination, and the destruction of a neighbor's good name is robbery and rapine. And any of these things done in the church, among the professed people of God, is doubly evil--the assassination and robbery of a brother.... The only exception to this rule, "Speak evil of no man," would come in where we might know of an absolute necessity for making known an evil--where the relating of the evil would be contrary to our heart's wishes, and only mentioned because of necessity-- because of love for others who, if not informed, might be injured. Z.'99-71 R2444:6; R2445:1

MANNA for JULY 15 

Though I bestow all my goods to feed the poor, ...and have not love, it profiteth me nothing. 1 Corinthians 13:3

IN our ministrations to others we are not to forget that money is not the only thing of which people are sorely in need--some need love and sympathy who do not need money. Our Lord was one of these: His own heart, full of love, found comparatively little companionship in the more or less sordid minds of even the noblest of the fallen race represented among His apostles. In Mary He seemed to find the depth of love and devotion which was to Him an odor of sweet incense, of refreshment, of reinvigoration, a tonic: and Mary apparently appreciated, more than did others, the lengths and breadths of the Master's character. She not only delighted to sit at His feet to learn of Him, but also delighted, at great cost, to give Him some manifestation of her devotion, her love. Z.'99-77 R2448:3

MANNA for JULY 16 

Be ye filled with the Spirit. Ephesians 5:18

THE measure of our filling will correspond with the measure of our emptying of the spirit of self-will, and filling with the spirit of faith and obedience. And although the obedience cannot do otherwise than manifest itself in the daily life, nevertheless it is the obedience of the intention, of the will, of the heart, that the Lord regards in His consecrated people. Hence some whose hearts are thoroughly loyal to the Lord may be pleasing to Him, while not the most pleasing to some of those with whom they come in contact; while others, "highly esteemed among men" because of outward moralities, may be an "abomination" in the sight of God, because of coldness or dishonesty of heart. Nevertheless, he that hath the new hope in him, and the new spirit, will seek to purify himself, not only in his thoughts, but also in his words and deeds and all his affairs, inward and outward. Z.'99-92 R2456:2

MANNA for JULY 17 

Thou wilt keep him in perfect peace, whose mind is stayed on Thee. Isaiah 26:3

THIS is not worldly peace, not the peace of indifference, not the peace of sloth, not the peace of self-indulgence, not the peace of fatalism; but it is the peace of Christ--"My peace." Looking back we can see that the Master preserved His peace with God under all conditions. It is a peace which implicitly trusts to the divine wisdom, love, justice and power, a peace which remembers the gracious promise made to the Lord's faithful--that nothing shall by any means hurt His faithful, and that all things shall work together for good to them that love God. This peace can accept by faith whatever divine providence permits, and can look through its tears with joyful expectancy for the ultimate blessings which the Master has promised, and of which the present peace and joy are merely foretastes. Z.'99-95 R2456:6

MANNA for JULY 18 

In the last days perilous times shall come. Men shall be traitors, heady,...lovers of pleasures more than lovers of God. 2 Timothy 3:1,4

THE true Christian is not "heady;" on the contrary, his consecration to the Lord figuratively decapitated him. He lost his head, renounced his own will and self-rule, and submitted himself as a member of the body of Christ, to the absolute control of Jesus, the Head....The true Christian, therefore, in every affair of life,--in respect to its pleasures as well as in respect to its burdens and trials,--appeals to his Head for direction, to know how and what to do or say--yea, to have even the very thoughts of his mind in full conformity to the will of God in Christ. Z.'99-102 R2461:1

MANNA for JULY 19 

The cup which My Father hath given Me, shall I not drink it? John 18:11

HOW the grace of humility shines out in all the little affairs of our dear Redeemer's ministry; even at the moment of His surrender to His enemies He does not boast that His course is a voluntary one, nor seek praise as a martyr! He declares the simple truth that the Father required this of Him as an evidence of His personal loyalty to Him. He confesses Himself a servant of God, a Son who learned obedience by the things which He suffered.
    No other lesson, perhaps, is more needed by the Lord's followers than the one of willingness to drink the cup which the Father pours--a recognition that the Father is guiding and directing in our affairs because we are His, as members of the body of the Anointed One. Z.'99-118; Z.'01-91 R2468:6; R2780:5

MANNA for JULY 20 

I am the true vine, and My Father is the Husbandman... every branch that beareth fruit, He purgeth it, that it may bring forth more fruit. John 15:1,2

AS even the best branches in the vine, which give evidence of fruit-bearing, require pruning, so even the most honest and earnest of the Lord's people require the Lord's discipline and providential care--otherwise they might soon run to woodmaking also, and fail to bring forth much fruit.... The true child of God whose will has been entirely immersed into the will of the Lord is neither offended nor discouraged by these prunings. He has learned something at least of his own unwisdom, and has confidence in the wisdom of the great Husbandman. Hence when divine providence estops his efforts in some directions he takes the thwarting of his plans joyfully, assured that the Lord's will and the Lord's way are the best, and intended to work out a blessing. Z.'99-109 R2465:3

MANNA for JULY 21 

To this end was I born, and for this cause came I into the world, that I should bear witness unto the Truth. John 18:37

IT was our Lord's faithfulness to the Truth that brought upon Him the opposition of those who were blinded by the adversary. It was His witness to the Truth that cost Him His life, and it was the giving of His life in defense of the Truth that constituted the redemption price. Similarly all of the Lord's followers are to bear witness to the Truth--the truth in respect to God's character and plan.... It is such witness to the Truth that is to cost all the true followers of Jesus their lives in presenting themselves living sacrifices, holy and acceptable to God through Christ Jesus. Let each one who hopes to be a joint-heir with the Prince of Life in the Kingdom witness to the Truth--a good confession respecting the Kingdom, its foundation and ultimate superstructure in glory. Z.'99-123 R2471:6

MANNA for JULY 22 

    The Lord is nigh unto them that are of a broken heart; and saveth such as be of a contrite spirit.  Many are the afflictions of the righteous: but the Lord delivereth him out of them all. Psalm 34:18,19
    A just man falleth seven times, and riseth up again. Proverbs 24:16

IF at any time we find we have taken a wrong course which is irretrievable, we may expect it to bring the disappointments as the Lord has foretold: but He may permit it to bring, as well, some blessings in the way of contrition of heart, and humility toward the Lord, and greater zeal, watchfulness and faithfulness for the future. Thus even some of the blunders of life may become stepping-stones to higher planes of grace and truth. Z.'03-217 R3223:5

MANNA for JULY 23 

If any provide not for his own,...he hath denied the faith, and is worse than an unbeliever. 1 Timothy 5:8

"THE faith" includes thoughts of love, sympathy, interest and care for others, especially for them of the household of faith....How it gives us an insight into our Lord's sympathetic nature, to find Him thinking in the interest of others at the very time when He Himself was overwhelmed in trouble! His own agony did not hinder Him from thinking of His mother, and making provision for her comfort....We note the choice of John: it was doubtless because, first of all, of his loving, tender disposition; secondly, his zeal for the Lord and the Truth; and thirdly, his courage in pressing near to be with his dying Master in His closing hours, at the risk of his own life. Let us note these characteristics, as being those which the Lord approves, that noting them we may cultivate them in ourselves, and thus be granted special opportunities for service by this same Master. Z.'99-127 R2474:6

MANNA for JULY 24 

The effectual fervent prayer of a righteous man availeth much. James 5:16

COMMUNION with the Lord in prayer brings increased confidence in the Lord's supervision of our affairs; increased faith in all the exceeding great and precious promises of His Word; increased realization of His leadings, past and present; increased love for all the brethren of Christ, and increased solicitude for their welfare and spiritual progress. Prayer is thus closely and actively identified with progress in spiritual things, progress in the fruits of the Spirit, toward God, the brethren, and all men. Z.'00-268 R2692:1

MANNA for JULY 25 

There is one Lawgiver, who is able to save and to destroy: who art thou that judgest another? James 4:12

IT is in harmony with this thought that the Apostle Paul declares in one place that neither the world nor the brethren were capable of judging him--that only the Lord, who could read the heart and know all the conditions and testings and weaknesses to be striven against, could properly judge. He even declares, "Yea, I judge not mine own self." (1 Corinthians 4:3) It is an excellent plan neither to condemn others who claim to be walking conscientiously as children of the Lord, nor even to condemn ourselves under similar circumstances. We should simply press along day by day, doing the best we can to cultivate the heavenly graces and to serve our Master, leaving all the results with the Lord. Z.'99-139 R2480:2

MANNA for JULY 26 

To him that overcometh will I give...a white stone, and in the stone a new name written, which no man knoweth saving he that receiveth it. Revelation 2:17

THE overcomers must all be proven to be such as would sacrifice every other thing for the Lord; such as would sacrifice the love and fellowship and approval, if necessary, of every other being, in order to retain the love and favor of the Lord. We believe that this test is coming daily closer and closer to the Lord's consecrated people, and it behooves every one of us to remember that this is one of the elements of our trial, and to set our affections on the heavenly things accordingly, and to mortify or deaden all such affections toward earthly beings and things as would bring these into competition with our Lord in our affections, service, etc. Z.'99-140 R2480:6

MANNA for JULY 27 

We shall not find any occasion against this Daniel, except we find it against him concerning the law of his God. Daniel 6:5

ALL are not leading spirits, as was Daniel, nor are all given to visions and revelations and interpretations, as was he; but all will have the same spirit of devotion to principles of righteousness, which devotion will be tested under divine providence, step by step, through the narrow way, as they seek to walk in the footsteps of Him who set us an example--our Daniel, our Leader, our Lord Jesus. Let all, then, who have named the name of Christ depart from iniquity; let all such be faithful: "Dare to be a Daniel." Z.'99-167 R2494:4

MANNA for JULY 28 

If ye suffer for righteousness' sake, happy are ye. 1 Peter 3:14

IT is only when we are hated because of our loyalty to the Truth (directly or indirectly) that we are to take satisfaction therein, or to think that we are suffering for righteousness' sake. As the apostle points out, some suffer as evildoers and as busy-bodies in other men's matters, or because of ungentleness, uncouthness, or lack of the wisdom of moderation, which the Lord's Word counsels. It is our duty not only to study the Lord's will, but also to consider well the circumstances and the conditions which surround us, and to seek to adopt such a moderate course in life as would first of all have divine approval, and secondly, cause as little trouble, inconvenience and displeasure to others as possible, and then to confidently rely upon the Lord's supervising wisdom and providence. Z.'99-166,167 R2493:3,6

MANNA for JULY 29 

Our God whom we serve is able to deliver us. Daniel 3:17

THE Lord's providences vary, and it is not for His people to decide when shall come remarkable deliverances, and when they shall apparently be left entirely to the will of their enemies without any manifestation of divine favor on their behalf.... Sometimes, the Lord's people who are bound, restrained of liberty to proclaim the Truth, find, as did the three Hebrews, that the fire burns the cords and sets them free, and really gives them larger opportunities to testify to the glory of our God than they could have had by any other course.
    It is not, therefore, for us to predetermine what shall be the divine providence in respect to ourselves; we are to note the point of right and duty and to follow it regardless of consequences, trusting implicitly to the Lord. Z.'99-171 R2496:3

MANNA for JULY 30 

Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vines. Canticles 2:15

MANY deal slackly with themselves in respect to little violations of their consecration vow, saying,-- "What's the use of such carefulness and so different a life from that of the world in general?" Ah! there is great use in it, for victories in little things prepare for greater things and make them possible: and on the contrary, surrender to the will of the flesh in the little things means sure defeat in the warfare as a whole. We who have become "New Creatures," reckonedly, in Christ, know that we are to be tested (if our testings have not already commenced), and should realize that only as we practice self-denials in the little things of life, and mortify (deaden) the natural cravings of our flesh in respect to food, clothing, conduct, etc., will we become strong spiritually and be able to "overcome." Z.'99-172 R2496:6



MANNA for JULY 31 

Every man's work shall be made manifest: for the day shall declare it, because it shall be revealed by fire. 1 Corinthians 3:13

THE apostle speaks of this time of fiery trial, and, likening the faith and works of a zealous Christian to a house built of gold, silver and precious stones, he declares that the fire of this day, in the end of this age, shall try every man's work of what sort it is, and shall consume all but genuine faith and character structures. But we are to remember that such loyal characters grow not suddenly, in a few hours or days --mushroom like,--but are progressive developments, fine-grained and strong like the olive tree. Z.'99-171 R2496:5

 

 

January - February - March - April - May - June - July
August - September - October - November - December Index

Return to Hungarian Home Page

Illustrated 1st Volume
in 31 Languages
 Home Page Contact Information